Semmi hír, mégpedig felőlem, illetőleg a családról.
Röviden azt kell mondanom, hogy jól vagyunk. A gyermek nől, növekszik, maholnap másfél éves, mi pedig egyre jobban beleszokunk (ha lehet egyáltalán) a szülői szerepkörbe. Tegnap nagy nap volt a gyermek életében, ugyanis először jártunk fodrásznál (idáig ugyanis csak otthoni nyírbálás volt), mivel nekem is mennem kellett, hát jött az egész kis család. A fodrászom csupán annyit mondott, hogy ő nem akar senkinek a mumusa lenni, ezért az első könnycseppeknél, sírásnál abbahagyja a műveletet, bárhol is tartunk. Szerencsére Dani babánk egy hős volt, és zokszó nélkül tűrte a nyírást, persze sok hajcsavarót, hajkefét, alufóliát, meg más egyéb alkalmatosságott kellett a keze ügyében tartanunk, így most a gyermek hosszú göndör fürtjei lerövidültek, de még így is nagy mucho a kisember.
Mára ennyit a kis családomról, de ha időm, erőm és a Jóisten is úgy akarja, akkor érkezni fog egy kisebb összefoglaló a család eddigi történetéről, avagy ami a születés és napjaink közt eltelt időt illeti címmel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.