Fáradt vagyok, meg terhes :) mert nálunk a családban ugyebár 2-en várunk gyermeket :-)
Terhes... Vajon csak bennem kelt ellenérzést gyermeket váró kismamák terhesnek hívni? Hiszen ők, akik a gyermeküket hordják és várják egyáltalán nem terhesek, számukra a súly, ami az ő vállukra, testükre nehezedik sokkal inkább édes.
Tegnap voltunk a Szent Itván Kórházban vérvételen. Döbbenent... A kismamák hosszú sorban kígyóznak a vérvételi szoba előtt. Két sor van egy, akiknél már a kémcső is a kezükben van, a másik sor pedig "csövetlen". A vérvételi szoba ajtaja tárva-nyitva (ennyit a gyógyítás, az orvos-beteg kapcsolat intimitásáról), és olykor ki-ki kiabálnak a nővérek: "lehet jönni papírral, lehet jönni csővel..." Ugyanakkor a nővérek kedvesek, rendesek, helyesek, de borzasztó a magyar egészségügy leterheltsége, ezek az állapotok nem rajtuk múlnak. És persze mellette kórházakat kell bezárni, orvosokat, ápolókat elbocsátani. Mikor lesz vége ennek a rémálomnak, mikor lesznek megint jó kórházaink, ahol az orvosok és nővérek szeretettel és bodogan gyógyíthatnak? Gyanítom ez a "reform" nem az amire vártak
Leletet csak január elején kapunk, de remélem, gondolom, hogy minden rendben lesz. Addig még egy UH van hátra, a 18. heti, igaz nekünk tekintettel arra, hogy elutazunk így lassan fél évvel az esküvőnk után nászútra majd csak a 19. héten lesz :-) Aztán pedig back to doktornéni. Akkor már kismama pocakja nagyobb lesz :-)
És egy érdekes cikk az Index-ről. Ma csak ennyire futotta.
Nem magától értetődő, hanem evolúciós vívmány, hogy a nők gerince módosul terhesség esetén. Csimpánzokra és férfiakra mindez nem igaz.
Bárki számára nyilvánvaló a terhes nők jellegzetes hátradőlő testtartása. Ez azonban ezredéves evolúciós folyamat eredménye. A Nature című szakfolyóirat eheti számában jelent meg a Harvard Egyetem antropológusainak tanulmánya, amely szerint már az emberelődök is ezt a testtartást vették fel, amellyel vélhetően a még nagyobb hátfájdalmak előzhetők meg.
Az állapotos nők teste alkalmazkodik a növekvő teherhez, állapítja meg a Katherine Whitcome által vezetett kutatócsoport. Nevezetesen, úgy igazítja a gerincoszlop állását, hogy a növekvő magzat súlypontja mindig megfelelő helyen legyen. Az alsó gerincszakasz átformálódott az idők folyamán, hogy ez az elmozdulás a gerinc károsodása nélkül történjen meg. Ez egyike a látszólag nyilvánvaló dolgoknak, amelyre mégsem gondolt eddig senki - tette hozzá Liza Shapiro, aki részt vett a vizsgálat ellenőrzésében.
A kutatók 19 nő terhességét kísérték végig. Digitális kamerával és mozgáselemző készülékkel térképezték fel az állásukban és mozgásban bekövetkezett változásokat.
A test hátradőlése a terhesség várható tömegének felénél kezdődik meg. Enélkül a fellépő nyíróerők károsíthatnák a gerincoszlopot, a csigolyák elcsúsznának egymáshoz képest.
A kutatók australopitecusok maradványait és ma élő csimpánzok csontrendszerét is vizsgálták a Harvardon. Az alsó gerincszakasz megváltozott formája az előembernél megtalálható volt, a csimpánzoknál azonban nincs jele. Ez azt jelenti, hogy az emberre jellemző egyedi evolúciós alkalmazkodásról van szó.
A férfiaknál hiányzik ez az adaptáció, így az esetleges sörhas viselését nem segíti gerincük módosulása - tette hozzá Shapiro a brit hírügynökség kérdésére.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.