Mert nincs sok írnivalóm. Tanulok, tanulok, tanulok és egyre jobban kezdek rájönni, hogy milyen keveset tudok. De remélek is, bízom benne, hogy sikerülni fog a vizsgám. És akkor már csak (?) a Mamára és a Babára kell figyelnem. Ja, hogy mindig ezt hisszük és mellette úgyis jön még 1000 dolog? Nos, ez igaz.

Kismama egyre jobban bírja a hányingeres reggeleket, meg napokat, talán hamarosan vége is lesz a kínlódásnak. És már a 8. hétben vannak kisbabánkkal.

Ha minden igaz, akkor jövő héten irány a doktor néni, akivel most fogunk először találkozni, de már sok jót hallottunk róla, reméljük ő lezs az igazi és nála fogunk szülni :-) (Pontosabban Kismama nála fog szülni, én pedig majd fogom a kezét és biztatom). Bár mostanában mindenkinek azt jegyzi meg, hogy én is babát várok, mert lassan már többet tudok Nála a gyermekvárásról.

Nem tagadom érdekel a dolog, és persze fontos a tudás, hogy tudjam miről van szó és hogyan, miként lehet segíteni Neki.

Köszönöm az első kommentet az első kommentezőmnek így a blogon is. Jól esik tudni, hogy nem csak magamnak írogatok :-)