Lassan ennyi idő telt el az utolsó bejegyzésem óta. Hét év rengeteg idő, de ahogy az ember öregszik (érik, tapasztaltabb, vagy épp felnőttebb lesz?, hívhatjuk tulajdonképpen bárhogyan) és mellette társa és a gyermeke érkezésével családja lesz rájön, hogy ez egy pillanat alatt elröppen. A gyorsuló idő...
Azóta sok dolog történt a mi életünkben is, ebben a rövid, de mégis tartalmas időben:
Kisbabából nagy baba, bölcsis, ovis és mostanra iskolás kis/nagyfiú lett...
Kismamával voltak hegyek és völgyek, sőt volt, hogy a léc is mozgott, de a lényeg az, hogy tanultunk ezekből és dolgoztunk, minden nap dolgozunk a kapcsolatunkon.
Szép, nehéz, jó, olykor rossz máskor nagyon jó időszak van mögöttünk, és remélhetőleg valami hasonló - több örömkönny - vár még ránk a jövőben! Mindezekben az a jó, hogy rengeteg megosztani való téma és tapasztalat van a tarsolyomban, csak győzzétek olvasni!
De a mai apropó ennél is sokkal, sokkal, sokkal fontosabb. KISMAMA január óta ISMÉT KISMAMA!!!
Ezúttal kicsit halkan, és csak a családdal osztottuk meg ezt az örömet mindeddig. Hiszen mostanra belépett Kismama a második trimeszterbe, kisbaba növekszik, és a genetikai teszt eredményét is tegnap megtudtuk: minden amit vizsgálnak és ellenőriznek rendben van. Mi nagyon örülünk és Bátyó is boldog.
Ígérem, hamarosan ismét mesélek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.