Egy kispapa kalandjai

2005 tavaszán kezdődött. Megismerkedtünk, aztán szerelem lett, majd eljegyzés és 2007.07.07-én esküdtünk örök hűséget.

Múlt héten megjegyezte kedvesem, hogy "késik..." jó lenne egy tesztet venni (a ciklusai szinte másodpercnyi pontossággal érkeznek). Mindketten szélesen elmosolyodtunk.

2007.09.26. reggel tesztelés. Kezembe nyomta a műanyag tokot, hogy inkább én nézzem. Néztem, néztem, vártam, vártam és halványan, majd egyre erősebben megjelent egy, aztán mégegy csík. Igen, KETTŐ :-) "Drágám, két csík van!"   "Ez biztos? Ezt nem hiszem el"  Nyakamba ugrik és örülünk, örülünk, örülünk... Annyira. hogy a munkából is elkéstem :-) Abban megegyeztünk, hogy addig nem szólunk senkinek, amíg nem tuti biztos, hisz a teszt is tévedhet. /persze a húgának pár óra múltán el kellett mondania :-) /

Péntek reggel. Irány dokihoz. Az orvos nagyon kedves, kikérdez bennünket, majd mosolyogva megjegyzi, hogy 5 hetes a baba (számítás módja az utolsó menstruációs vérzés első napjától) tehát az ultrahangon még nem biztos, hogy megtaláljuk, de azért csináljunk 1-et. Nézinézinézi és ott a 6mm-es szikhólyag a közepén valami kis pöttyel. A mi kis Babszem Jankónkkal :-) Aztán egyszer csak annyit mond, hogy " nocsak ". Ez nem nagyon tetszik nekünk. Ugyanis valami van a jobb oldali petefészekben. "Vagy egy ciszta, vagy egy méhen kívüli terhesség." (köszi!)

De semmi izgalom, mert a gép vagy 20 éves (éljen az egészségügyi reform) és menjünk át a speckó UH laborba, ott ismét megnéznek. Itt kedves doki már vár, pár perc türelmet kér és valóban negyed óra múlva már vizsgálja is kis nejem. Véleménye szerint semmi gond nincs, a viszgálat alapján 99%, hogy egy terhességi sárgatestről van szó, aminek ott kell lenni az első hetekben.

Mi megnyugszunk. Az első doki nem, mert átküld a II. számú Nőgyógy klinikára.

II. számú női klinika: a recepciós néni elküld becsekkolni és vizitdíjat fizetni. Miután elintéztük, akkor a 2. számú recepciós néni lecsesz, hogy mit képzelünk? A feleségemnek be kell feküdnie, mert életveszélyben van (köszi!). Még jó, hogy a feleségem külföldi és nem ért sokat magyarul (én pedig próbálok mosolyogni rá).

Ezután befekvés (?). Nem nagyon, ugyanis nincs szabad ágy. De semmi baj, délután 4 körül lesz majd egy üres, addig meg kap egyet kölcsönbe, ugyanis az a beteg még őrzőben van. (később megtudtam, ha valóban méhen kívüli terhesség let volna, akkor az valóban életveszélyes helyzet...)

Ekkor már délután 2 óra van, reggel 7 óta nem evett az én drágám, hogy vért vehessenek tőle, ami eddig nem történt meg. Türelmem elvész, hangom megemelkedik, orvost és azonnali vérvételt követelek, majd elnézést kérek a nővérektől, ugyanis én sem ettem reggel óta kispapai szolidaritásból.

Épp jókor értünk oda, hiszen hamarosan kezdődik a délutáni konzilium, ahol eldöntik, hogy mi a teendő a nejemmel. Döntés egyszerű: még egy UH. Ami délután 16.30-kor meg is történik. Az orvos véleménye szerint is sárgatest (corpus luteum) látható a képen, de mivel felmerült a méhen kívüli terhesség gyanúja, ezért benntartják nejem a hétvégén...