Egy kispapa kalandjai

Újból itt vagyok.

A hallgatásomnak ezúttal egyetlen oka volt, mégpedig az, hogy nem volt mit írni. Pontosabban a dolgoknak enm volt "hír" értékük. Számomra, számunkra érdekes és fontos persze, hogy Kismama pocakja növekszik, és lenn az alhasi részen már megjelent egy kis pukli, de talán ez másokat annyira nem hoz lázba, mint bennünket, engem. Egyre inkább azon a véleményen vagyok, hogy a mi családunkban jelenleg két kismama van (igen,az egyik abból én vagyok).

A jó hír az, hogy kismama kezd kevéssé émelygős lenni, így lehet már otthon főzőcskézni, Ő is könnyebben eszeget és ismét engedélyezett számomra a parfüm használata :-)

---

Apropó szagok... Korábban olvastam egy tanulmányt a szagokkal kapcsolatban (sajnos már enm emlékszem, hogy hol, de tudományos értékű volt a dolog, nem holmi blikkes WOOOOW). A tanulmány lényege az volt, hogy ugyan az emberiség a fejlődése során elvesztette a szagokra való tudatos reagálást, azonban tudat alatt továbbra is egy jelentős tényezőt jelent a párválasztásban a másik szaga (direkt nem írok illatot, mert nem a parfümökről van szó). A lényeg az, hogy a felmérés szerint azoknál a nőknél, akik fogamzásgátló tablettát szednek megváltozik a szagokra adott reakció (tehát pl. egy olyan férfit éreznek számukra kellemes szagú, kívánatos partnernek, társnak, akinek a szagát tabletta nélkül kifejezetten nem szeretnék). A tanulmány végső következtetése az volt, hogy akár a tabletták térhódítása is az egyik oka lehet napjainkban nagy mennyiségben zátonyra futott kapcsolatainak (ugye Ti is hallottatok olyat, hogy "már a szagát sem állhattam). DE! Én ezen túlmegyek. A szag szeretete, utálata NEM elég egy kapcsoalat meglétéhez, vagy felbomlásához. Ahogy az eskető atyánk mondotta pár hónappal ezelőt: nem elég a másik szeretete! Amikor a társadat éppen nem szereted (ennek sok oka lehet), akkor TISZTELD és FOGADD EL (azt hiszem manapság ez hiányzik, és ezen a nagy tolerancia kampányok sem segítenek...).

---

Ennyit a moralizálásról, de ugye a blog arról szól, ami a fejemben van, ha ez is ott található, akkor le kell írni, ellenben megcsalom magamat és a kedves olvasót :-)

De most vissza Kismamához és Kisbabához. A szülész-nőgyógyász doktornénink (mert ugye on is gyereket várok :-) ezért a többesszám) azt ajánlotta, hogy ne csak ultrahangra, hanem vérvizsgálatra is jelentkezzünk, mert az biztosabb, megnyugtatóbb -ugyan kismama nem, csak én izgultam egy cseppet (kismama koránál fogva a genetikai rendellenességek előfordulásának esélye igen csekély). Éppen ezért Bejelentkeztünk és megjelentünk az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrumba (www.gendiagnosztika.hu). Először levettek Kismamától egy kis vért, majd várakozás és következett az ultrahang. Az ultrahang vizsgálat során a baba nyaki redőjét mérik, valamint az orrcsont meglétét, vagy hiányát vizsgálják. A nyaki redő méretével kapcsolatban a normális érték a jelenlegi protokoll szerint a 2,5-3 cm-ig terjedő méret (babánknak mindez 1.8 cm volt, tehát jóval belül a határon). Ha a babának már van orrcsontja, akkor az is megnyugtató, ugyanis a Down szindrómával született gyermekeknél ebben az időszakban nem található orrcsont(bébinknek ez is megvolt :-) ). Megkaptuk az első fotót (persze babánk épp a tarkóját mutatta, de mi akkor is nagyon örülünk :-) ) valamint DVD-t is készítettek (ezt egy kicsit túlzásnak tartottam, de azért este 3szor meg is néztük :-) Büszke kispapaként tegnap egész nap, minden ismerősömnek a fotót mutogattam, mert Kismamától azon felkiáltással el is "koboztam", hogy ő pedig megtarthatja a DVD-t :-) persze este visszakapta a fotót is, amilyen vaj szívem van (de jól esett büszkélkedni). A vérvizsgálat eredményére egy kicsit várnunk kellett, majd egy biológus értékelte, elemezte ki nekünk, meg magyarázta, hogy mi mit jelent. A lényeg (sajnos a lelet nincsen nálam, tehát most pontos értékeket nem tudok mondani), hogy az értékek jók lettek.

 A vizsgálatok során persze csak aránypárokat mondanak, azaz, hogy mekkora az esély az egészséges gyermek születésésre (véleményem szerint azért így, mert a diagnosztikában, pláne, ha az a jövőt vizsgálja lehetetlen a 100%-os pontosságot elérni).

A lényeg az, hogy megtudtuk, gyermekünk jól van és remélhetőleg jól is lesz a megszületésig, aztán pedig utána is :-).

Ami a jövőt illeti:

1. Kismamának kell keresni egy jó gyógytornászt, ahova kismama-tornára járhat (már szerencsére van pár tippünk).
2. El lehet kezdeni a relaxációs tréninget
3. Kell keríteni egy jó kismama fitnessz kazettát/DVD-t

És hamarosan új bejegyzéssel jelentkezem.

Addig is jó hétvégét, pihenést mindenkinek!

Micsoda anglomán cím, de ez jutott eszembe, így legyen, maradjon. Node térjünk is a lényegre.

Pénteken elmentünk a Védőnőhöz, aki nem csak a telefonban, de az életben is nagyon kedves. Mosolygós, vidám természet és a szemei is mosolyognak, nos én az ilyen embereket szeretem (talán azért, mert én is hasonló vagyok). Mindezek mellett sok hasznos dolgot mondott, jó tanácsokat adott és olyan ötletei is voltak, amikről a doktornő sem szólt.

Pl. A székrekedés - mint a legtöbb kismama réme - ellen hasznos dolgok. Már szóltam sokmindenről, akkor most legyen még egy tipp. A neve: LEVOLAC, ez tulajdonképpen laktóz szirup. Nagyon édes és nagyon hasznos. Ugyanis nincsen mellékhatása - de arra figyelni kell, hogy a kismama NE legyen laktózérzékeny!!!! Az adagolást mindenki magának kell, hogy beállítsa, de ha már semmi nem segít, akkor ezt mindenképp érdemes kipróbálni.

Kaptunk egy csomó magazint, kismamaújságot is, amelyek teli vannak jobbnál jobb ötletekkel, tanácsokkal. Kaptunk ötletet kismama tornára, valamint kismama aerobic kazettára is. Avagy egy ilyen védőnő kész haszon!

Más... Tegnap felhívtam azt az ultrahangos orvost, akit a doktornőnk ajánlott. Azt mondja a doki: minden hétfőn rendelek 13-15 óra között a kórházban, 15 órától van ugyanott a magánrendelésem, itt a vizsgálat díja 4.000,- Ft és vany egy másik magánrendelésem, 12.000,- Ft a vizsgálat díja, hiperszuper gép, DVD, fénykép stb... Könyörgöm, mindek fizet a feleségem TB járulékot, ha egyébként is mindenért fizetni kell? Azért ez döbbenetes és szomorú.

Szóval jövő hét hétfőn 12-13 hetes ultrahang, már nagyon várom (meg Kismama is) és remélem minden rendben lesz.

Nektek is úgy tűnik, hogy két terhes van nálunk a családban? :)

Mármint a védőnő. Ugyanis kedvesem az összes papírját otthon felejtette. Tehát mégegyszer, ugyanott, de jövő pénteken vár minket a védőnő, aki derűsen vette tudomásul, hogy nem megyünk. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki lehet, aki mindig ilyen jókedvű. No ebben bizonyosan hasonlítunk, ugyanis én is igyekszem mindig derűs maradni és ez az esetek többségében sikerül is.

Kismama pedig kezdi egyre jobban érezni magát, a hányingerek csak reggelente és csak rövid időre kínozzák. Igen, mindenki ezt mondta, hogy a 3-4. hónap között egyre jobban lesz. Vagy csak hozzászokott? :) Esetleg a B6 vitamin, vagy a gyógyszertárban vett homeopátiás csodaszer? Netalán az étrend változtatása és az én kispapai gondoskodásom (egyáltalán gondoskodó leszek? ).

Érdekes, bennem nem háborog a kérdés, hogy jó apa leszek, szerető és figyelmes? Állítólag a férfiak ettől pánikolnak, de én nem (vagy még nem...). Bár az is igaz, hogy az esküvőnk előtt sem voltam pánikban, pontosabban csak az utolsó este jöttek elő a kérdések, kételyek bennem, de akkor már mindegy volt :) és olyan fáradt voltam, hogy egyből el is aludtam :)

Egy kis összefoglaló, hogy mit tudtam meg eddig a gyermekvárásunk során: 

• A mai terhességi tesztek igen megbízhatók. :)
  

• NE menjen az ember pár hetes kismamaként egyből orvoshoz, mert csak elnézhetik a dolgokat, ld. korábbi bejegyzésem.
  

• A leendő apa legyen megértő, ne csodálkozzon, ha a kismama kissé ingerlékenyebb, feszültebb, érzékenyebb. Ezek mind a hormonális és persze lelki változások jelei. És azzal is tisztában kell lennünk, hogy a gyermekkel kapcsolatban rá hárul a dolgok neheze, (ezen persze lehet vitatkozni, de szerintem így van. Ő hány, émelyeg, szomorú, feszült, ő fél - megjegyzem érthető módon - a szüléstől, ő fogja a gyermeket mindenhova magával hordani 9 hónapon át, és ő fogja megszülni, ami az egyik legnehezebb része a 9 hónapnak) tehát nekünk T Á M O G A T N U N K kell!
  

• A családi szeretet, béke egyébként is nagyon fontos, ugyanis a gyermek az anyaméhben somindent megérez. És akármennyire meglepő, de a 15. hétre kifejlődik a hallása is, tehát hallja, vagy legalábbis érzékeli a külső zajokat és hallja az anya szívverését!
  

• Orvoshoz a 8-12 hét folyamán érdemes elmenni (persze, ha problémák vannak, akkor korábban is) és a védőnőnél is a 12. hétig kell regisztráltatnia magát a kismamának.
  

• A hányás émelygés ellen a legjobban bevált módszerek (kedvesnek ez jött be): reggel éhgyomorra egy kis száraz keksz és némi folyadék, B6 vitamin, Homeopátiás szerek (lehet, hogy csak lelkileg segít, de ártani nem fog). Nap közben sok séta, mozgás, minél többet a szabad levegőn. Légzésgyakorlat, azaz mély belégzés az orron, aztán szépen lassan szájon át kilégzés. Melegvizes zuhany. Pihenés relaxálás. Kispapa talpmasszázsa, a has símogatása. És legalább két párna a fej alá alvás előtt, ezt egy orvos barátunk ajánlotta (ez magasabbra helyezi a fejet és a savvisszaöklendezést csillapítja).
  

• Ha teheti, akkor a kispapa mindenhova kísérje el a kismamát (az én kedvesem ezt szereti, mert hiszen a közös gyermekünkről van szó)
  

• Étkezés: nyponta többször, mint korábban, de az étel napi mennyisége ne legyen nagyobb, mint korábban. Sok zöldet, rostot érdemes fogyasztani, nem csak azért, mert az egészséges.
  

• A gyermekvárás során sok kismamát kínoz a székrekedés a sok zöld ezen is segíthet. Ha nem, akkor hashajtóval semmiképp nem szabad próbálkozni!!! Veszélyes lehet, viszont a glicerines kúpot érdemes otthon tartani. Olyanok kismamákat is ismerek, akiknek bizony csak a beöntés segített.
  

• Ivás: Napi 1-2 liter folyadék, minden szempontból nagyon fontos.
  

• Vitaminok: Manapság nagy divat vitaminokat szerni. Egy széles körű orvosok és dietetikusok által végzett kutatás viszont bebizonyította, hogy a magyar táplálkozási szokások során valamennyi szükséges vitamin elegendő mennyiségben kerül be a szervezetbe, tehát a vitamin bevitele szükségtelen (kivéve persze eltérő táplálkozás, vagy orvosi javallat). Ha mégis szedne a kismama vitamint, az rosszat biztos nem tesz, ilyenkor télen persze ajánlatos C-vitaminnal turbózni az immunrendszert.

Nu, mára ennyi elég is lesz. Legközelebb ajánlok jó könyvet és összeszedek még egy csomó új tapasztalatot is.

Mindenkinek jó hétvégét kívánok. Valamint mindenki menjen ki a temetőbe elhunyt szeretteiért gyertyát gyújtani, és köszönjük meg, hogy onnan fentről vigyáznak ránk és a gyermekeinkre :)

Nu, a mai napon megyünk a körzeti védőnőhöz.

A telefonban nagyon kedves volt, gondolom, hogy az életben is ilyenek lehetnek :) Mindent elmondott, hogy mire lesz szüksége, ráadásul időpontot is adott. Tiszta nyugat :) De komolyan örültem, remélem, hogy ők maguk is betartják, és nem kell sokat várnunk :)

Holnap ígérem, hogy beszámolok róla.

Utálom ezt a ködös, nyálkás időt. Remélem az én drága kismamám sem lesz köhögős, nem fog megfázni. Ráadásul nem tud gyümölcsöt sem enni, mert a savas ételek csak fokozzák az émelygését. Majd addig helyette én is eszem, hogy engem ne verjen le valami nyavalya. Ja meg majd iszom a jó féle házi pálinkát. De csak ésszel! Nem vedelve, a tavalyi télen összesen 1 üveg fogyott el ilyen megelőző-gyógyító célra, és az sem 5 literes, csak 7 decis volt :) Remélhetőleg nem leszek alkoholista :)

A lakás projectnek lőttek, rájöttünk, hogy annyi pízből, amennyit rászántunk már házat is lehet építni, ráadásul igen csinoskát. Aminek több előnye is van. Én mint a vidék gyermeke ismét élvezhetem a vidék emberének egyszerű kedvességét és figyelmességét. A kis csemeténk pedig a friss levegőt, a kertet élvezheti és nem kutyaxarral kell az utcán játszania :)

Elnézést kérek attól, akit ez szíven üt, de a U T Á L O M  Budapestet. pontosabban a mai Budapestet. Szerintem a szépsége ennek a városban abban lakozik, amit eleink 100-200 éve megépítettek benne (kivéve persze az ennél idősebb épületeket, meg persze van egy-két napjainkban emelt műremek is NEM a Duna-Plaza és NEM a West-End). Az emberek (tisztelet a kivételnek) mentalitását - hogy nem figyelnek a másikra - és a rossz levegőt utálom a legjobban.

Pardon kisded kirohanásom miatt, de ma ez is a fejemben motoszkált.

Micsoda angol fonetika...

Egész nap azon gondolkodtam, hogy miképp kezdjem el a mai bejegyzést és íme megoldódott, egy gagyi, lefutott poénnal.

Node, vannak ám ennél fontosabb dolgok is az életben, mint Pl. piciny gyermekem fejlődése, meg a szakvizsgáról való beszámolás...

Nos a vizsgáról csak annyit, hogy pont 66 %-a sikerült, azaz két részvizsgám 4-es 4-es lett, a harmadikat pedig még egyszer át kell ismételnem, node sebaj, ha az is megvan, akkor túl vagyok ezeken a megpróbáltatásokon is :-)

És most a BABAAAAA :-)

Olykor azt mondja oldalbordám, hogy én is gyermeket várok, olyan érzése van, igen, valóban NAGYON boldog vagyok és persze irígylem őt, hogy életet tud adni, még azzal együtt is, hogy a hányinger még mindig kínozza... de már egyre jobban viseli, juhhé.

Aztán, elmentünk a nőgyógyász dokinénihez, akinél úgy tűnik, kedvesem szülni is fog. Egy nagyon kedves dokinéni és úgy hallottam, hogy jó is. És a Szent István Kórházban fogunk szülni.

NODE ami a legjobb, hogy láttuk kisbabánkat, aki mostanra egész óriás lett! 21 mm :-) És gyönyörűen dobog a csöpp szíve. Ez valami csodás látvány! Elérzékenyül, és nevet egyszerre az ember, hatalmas boldogság. És mostanra kezd baba alakot ölteni az előtte csak Babszem Jankóként emlegetett emberke.

Azt hiszem ennél szebb, csodálatosabb nincs is a világban, az Isten egyik hatalmas csodája!

Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy miképp lehet az, hogy az emberek Evolúcióról, meg a tudás hatalmáról beszélnek? Hiszen nem nyilvánvaló, hogy van egy felsőbb irányító, aki mindent ily jól eltervezett? Csak mutassatok nekem egy olyan genetikust, aki 2 db. sejtből egy ilyen csodát létre tud hozni? mert én nem ismerek :-)

Szóval meghatott, boldog és ennek a csodálatos állapotnak a felfoghatatlan titkaitól egyúttal letaglózott is vagyok!

Mert nincs sok írnivalóm. Tanulok, tanulok, tanulok és egyre jobban kezdek rájönni, hogy milyen keveset tudok. De remélek is, bízom benne, hogy sikerülni fog a vizsgám. És akkor már csak (?) a Mamára és a Babára kell figyelnem. Ja, hogy mindig ezt hisszük és mellette úgyis jön még 1000 dolog? Nos, ez igaz.

Kismama egyre jobban bírja a hányingeres reggeleket, meg napokat, talán hamarosan vége is lesz a kínlódásnak. És már a 8. hétben vannak kisbabánkkal.

Ha minden igaz, akkor jövő héten irány a doktor néni, akivel most fogunk először találkozni, de már sok jót hallottunk róla, reméljük ő lezs az igazi és nála fogunk szülni :-) (Pontosabban Kismama nála fog szülni, én pedig majd fogom a kezét és biztatom). Bár mostanában mindenkinek azt jegyzi meg, hogy én is babát várok, mert lassan már többet tudok Nála a gyermekvárásról.

Nem tagadom érdekel a dolog, és persze fontos a tudás, hogy tudjam miről van szó és hogyan, miként lehet segíteni Neki.

Köszönöm az első kommentet az első kommentezőmnek így a blogon is. Jól esik tudni, hogy nem csak magamnak írogatok :-)

Csend, melynek különösebb oka nem volt. hacsak az nem számít oknak, hogy sok volt a munka, mellette a-Zasszonyka TB-jét is intéztem, lakást keresünk és még tanulnom is kell, mert 24-én jön az utolsó szakvizsgám, amit a hátam közepire sem... Node ez nem kívánságműsor.

Émelygés továbbra is van Kismama háza táján. Közben persze rájöttünk egy s másra. Reggel például jó, ha egyből elropogtat egy kis kekszet, meg iszik egy kis folyadékot. Nem tesznek jót a savas gyümölcsök, a banáv viszont segít. Jó, ha van valamilyen cukorka a zsebben, pl. Tic-Tac, sok séta, friss levegő. És az is kiderült, hogy a nap közbeni rosszullétek oka nem az áldott állapot és a gyermekvárás, hanem az, hogy keveset evett.

Állítólag érdemes Homeopátiás bogyókat is beszerezni. Ja és a legjobb az időben történő lefekvés és a sok pihenés :-)

De persze vannak olyan kismamák, akiknél nincsenek ilyen tünetek, vannak akiknél erősebb, gyengébb, de mindenkinek magának kell rájönnie, hogyan tud úrrá lenni rajtuk. Egy biztos 12-16 hét után megszűnnek a rosszullétek, valamint addigra már a legtöbb kismama megtanulja kezelni, úrrá lenni rajta.

Én most egy időre eltűnök, mert csak a tanulásnak fogok élni és szabin leszek. Ha mégis gép közelébe kerülök, akkor jelentkezem.

Kérem, hogy mindenki szorítson nekem, hogy okt 24-én túléljem az utolsó megpróbáltatást is :-)

Ismét egy hosszú hétvége, amelyet sajnos kedvesemtől távol töltöttem.

Péntek este egy jót "buliztunk", elmentünk kedvenc koktélos helyünkre pár baráttal (egyúttal a nagy hírt is bejelentendő), hogy iszogatunk egy kicsit, persze asszonkám szigorúan csak alkohol mentesen.

Aztán szombat reggel elutaztam szüleimhez, azzal, hogy este követ a kedves, mert ő pedig csajos délutánt tartott. (én meg persze a szakvizsgámra készültem odahaza)

Aztán felhívott, hogy llégyszineharagudjstb... de inkább vasárnap jön.

Vasárnap pedig ismét hányci barátunk látogatott el hozzá, így maradt otthon. Engem letiltott a látogatásról, mondván, hogy úgysem tudok semmit segíteni, meg a húga is vele van. Így csak este érkeztem haza. Ő még mindig nagyon rosszul érezte magát, aztán hamarosan jobban lett. Pár dologra rájöttem a rosszulléttel kapcsolatban:

• Nem kell a lányokat túlzottan sajnálni (pontosabban lehet sajnálni, de ne mutassa az embert annyira, mert annál jobban sajnálják magukat - tudomtudom, vannak vagány lányok is, rájuk nem vonatkozik, ja és a kedvesem NEM nyafka! :-) ).
  
• El kell terelni a figyelmüket, legyen az ember kedves, figyelmes, vicces és máris jobban érzik magukat.
  
• Az én kismamám esetében a cola és az Albert keksz segít :-)
  
• Egy kis talpmasszázy mindenképp hasznos (pláne, ha az ember egy kicsit ért hozzá).
  
• Öleld át, érezze, hogy szereted.
  
• Tedd a pocakjára a kezed, adj neki "energiát" így is.
  
• Ha nem tudja, akkor mondd el, hogy lélegezzen mélyeket (orron át, szájon ki) és lazítsa el magát.

Ha mindezek nem segítenének, akkor vagy túlzottan érzékeny, vagy túlzottan hevesen ring alatta a "hajó" esetleg csak hisztis, nos akkor jól jöhet a morcos arckifejezés és a "Sszedd már össze magad!!!" mondat használata /bár szerencsémre nekem ezzel nem kellett élnem :-) /

Holnap ígérem, hogy írok pár szót a kismama maszsázsról is. /remélem valakit érdekel ez is/ :-)

Kismama épp szenved...

Igen, elérte a nagy ellenség szédülés és hányinger formájában. Reggel felkel, zuhany, készülődés, és mielőtt kitenné a lábát az ajtón, jön barátunk "hánycika" és a szédülés. 3 napja ezt játssza, de a szerencse az, hogy fokozatosan csökken a rosszullét. Holnap talán már el is tudunk menni otthonról szédülés mentesen.

Vagy csak naív és bizakodó vagyok? :-)

Ami azt illeti, hétvégén igen jó programba fogunk belekezdeni: relaxáció a neve :-) És a világ legjobb pszichológusa fogja mindezt megtanítani nekünk :-) Ha majd elkezdődött, akkor mindenképp beszámolok róla, de eddig az összes ismerősömnek 8és persze a gyerekeiknek is) nagyon "bejött" a dolog, hatásos volt.

Ma épp kedvesem TAJ számával és biztosításával szenvedtem. Ha minden igaz, akkor szerdán már ez is meglesz. Tudod kedves olvasóm az azárt nagyon elszomorító, hogy megismerkedik 2 ember, egymásba szeretnek, örök hűséget fogadnak egymásnak, és utána az állam gáncsoskodig a világ legszebb hölgyével, csak azért mert az külföldi és szerencsétlenségére még csak nem is EU-s állampolgár.

A tartózkodási engedély feltételéül a TB biztosítotti státuszt szabják, míg a biztosítás megkötésének előfeltétele a letelepedési, vagy tartózkodási engedély... No és itt szakadt el a cérna, aztán persze az ember keres, keres, keres... és végül talál egy lehetőséget. Mi lenne, ha történetesen nem jogot végeztem volna és nem értek egy picit a jogszabályokhoz? Kedvesemet kitoloncolják áldott állapotban? /erre mondják, hogy TISZTA AMERIKA? :-) /

A lényeg, hogy valószinűleg maradhat az országban az én drágám :-)

A részletek meg szerdán következnek, feltéve, ha rajtam kívül érdekel valakit. Tényleg egyáltalán olvassa még valaki ezt a blogot? /remélem a kérdés nem marad sokáig költői :-) /

Kedvesem maradt (mármint a kórházban). Én pedig haza a kórházi dolgokért. Édesapám közben felhívtam, hogy elmondjam a dolgokat, meg kikérdezzem a dokikról ("szia, nagypapa leszel, de gáz van, vagy mégsem, de nem biztos az orvos szerint").

Kedves végül jó szobába került, kedvesek a szobatársak, figyelnek rá és 2 idősebb néni is  van, akik nyugtatgatják. Az orvosok és nővérek kedvesek, de senki nem viszgálja meg a hétvégén, csak megkérdezik, hogy jól van-e? Nemfájnemvérzik?

Kórházi menü:

• reggeli: kávé, tea (minek is a tej?) 1 db zsemle egy kis vaj
• ebéd: leves (erőleves zöldséggel és tésztával), főétel (szombat: borsófőzelék és virsli vasárnap rizseshús)
• vacsora: 1 zsemle és némi löncshús

Avagy, ha nem voltál beteg, akkor végelgyengülésben elhunysz, mert olyan kevés az étel.

A hétvége eltelt, a nővérek és az orvosok nagyon kedvesek voltak. Kedvesnek nincs vérzése és csak kisebb hasi fájdalmai vannak, de azok is szűnnek, ráadásul azok normálisak, nem kell tőlük tartani.

Hétfő:

Reggel vizit, aztán 11 körül jön kedvenc nővérünk és kérdi feleségem, hogy ugyan miért is van még itt? Szegénykém magyarázza magyarul és angolul (én ekkor már nem vagyok ott), hogy ultrahangra vár. Nővérke morcos lesz, hogy mi az, hogy a kismamát még mindig várakoztatják, azonnal vigyék le (KÖSZÖNJÜK a segítséget)! UH normális szikhójag, benne Babszem Jankóval, jobb petefészekből eltűnt a képlet. Fellélegzés, hazamenetel, öröm! 

2005 tavaszán kezdődött. Megismerkedtünk, aztán szerelem lett, majd eljegyzés és 2007.07.07-én esküdtünk örök hűséget.

Múlt héten megjegyezte kedvesem, hogy "késik..." jó lenne egy tesztet venni (a ciklusai szinte másodpercnyi pontossággal érkeznek). Mindketten szélesen elmosolyodtunk.

2007.09.26. reggel tesztelés. Kezembe nyomta a műanyag tokot, hogy inkább én nézzem. Néztem, néztem, vártam, vártam és halványan, majd egyre erősebben megjelent egy, aztán mégegy csík. Igen, KETTŐ :-) "Drágám, két csík van!"   "Ez biztos? Ezt nem hiszem el"  Nyakamba ugrik és örülünk, örülünk, örülünk... Annyira. hogy a munkából is elkéstem :-) Abban megegyeztünk, hogy addig nem szólunk senkinek, amíg nem tuti biztos, hisz a teszt is tévedhet. /persze a húgának pár óra múltán el kellett mondania :-) /

Péntek reggel. Irány dokihoz. Az orvos nagyon kedves, kikérdez bennünket, majd mosolyogva megjegyzi, hogy 5 hetes a baba (számítás módja az utolsó menstruációs vérzés első napjától) tehát az ultrahangon még nem biztos, hogy megtaláljuk, de azért csináljunk 1-et. Nézinézinézi és ott a 6mm-es szikhólyag a közepén valami kis pöttyel. A mi kis Babszem Jankónkkal :-) Aztán egyszer csak annyit mond, hogy " nocsak ". Ez nem nagyon tetszik nekünk. Ugyanis valami van a jobb oldali petefészekben. "Vagy egy ciszta, vagy egy méhen kívüli terhesség." (köszi!)

De semmi izgalom, mert a gép vagy 20 éves (éljen az egészségügyi reform) és menjünk át a speckó UH laborba, ott ismét megnéznek. Itt kedves doki már vár, pár perc türelmet kér és valóban negyed óra múlva már vizsgálja is kis nejem. Véleménye szerint semmi gond nincs, a viszgálat alapján 99%, hogy egy terhességi sárgatestről van szó, aminek ott kell lenni az első hetekben.

Mi megnyugszunk. Az első doki nem, mert átküld a II. számú Nőgyógy klinikára.

II. számú női klinika: a recepciós néni elküld becsekkolni és vizitdíjat fizetni. Miután elintéztük, akkor a 2. számú recepciós néni lecsesz, hogy mit képzelünk? A feleségemnek be kell feküdnie, mert életveszélyben van (köszi!). Még jó, hogy a feleségem külföldi és nem ért sokat magyarul (én pedig próbálok mosolyogni rá).

Ezután befekvés (?). Nem nagyon, ugyanis nincs szabad ágy. De semmi baj, délután 4 körül lesz majd egy üres, addig meg kap egyet kölcsönbe, ugyanis az a beteg még őrzőben van. (később megtudtam, ha valóban méhen kívüli terhesség let volna, akkor az valóban életveszélyes helyzet...)

Ekkor már délután 2 óra van, reggel 7 óta nem evett az én drágám, hogy vért vehessenek tőle, ami eddig nem történt meg. Türelmem elvész, hangom megemelkedik, orvost és azonnali vérvételt követelek, majd elnézést kérek a nővérektől, ugyanis én sem ettem reggel óta kispapai szolidaritásból.

Épp jókor értünk oda, hiszen hamarosan kezdődik a délutáni konzilium, ahol eldöntik, hogy mi a teendő a nejemmel. Döntés egyszerű: még egy UH. Ami délután 16.30-kor meg is történik. Az orvos véleménye szerint is sárgatest (corpus luteum) látható a képen, de mivel felmerült a méhen kívüli terhesség gyanúja, ezért benntartják nejem a hétvégén...